Önszerveződés, bioszenzorok
| Kreditérték | 3 |
| Tantárgyfelelős | Varga Imre |
| Kurzus típusa | elődás |
| Heti óraszám | 2 |
| Kurzus nyelve | magyar |
| Számonkérés típusa | kollokvium |
| Félév | 4 |
| Előkövetelmények | - |
A kurzus leírása:
Témakörök:
- A tenzidoldatok fizikai-kémiai tulajdonságai. A “hidrofób kölcsönhatás”, az amfipatikus szerkezetű molekulák önszerveződésének hajtóereje.
- A micellaképződés klasszikus elméletei. Tömeghatás modell. Pszeudo-fázisszeparációs modell. A tenzidaggregáció kis rendszerek termodinamikai elmélete. A micellaképződés fluktuációs elmélete. Tenzidaggregáció többkomponensű rendszerekben. Keverék-micellák képződése, szolubilizáció.
- A bioszenzorok fejlesztése a biotechnológiai kutatások egyik legdinamikusabban fejlődő területe napjainkban. Működésüknek molekuláris kölcsönhatások, gyakran önszerveződés az alapja. Az előadás célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek a bioszenzorok felépítésével, működési jellemzőivel. A tematika kiterjed a következőkre: jelátalakítók típusai (pl. elektrokémiai, optikai, FET, piezoelektromos, akusztikus) és jellemzőik. A molekula felismerés alapjai: kémiai, spektroszkópiai és biológiai elven működő érzékelők. A biológiai komponensek immobilizálása az érzékelőkben. Esettanulmányok: pl. glükóz-szenzorok, DNS-chip.
Kötelező irodalom:
- Az előadás anyaga, mely elérhető az előadó honlapján
Ajánlott irodalom:
Válogatott fejezetek az alábbi könyvekből:
- Alice Cunningham: Introduction to Bioanalytical Sensors, John Wiley& Sons, 1998
- Brian Eggins: Chemical Sensors and Biosensors, John Wiley& Sons, 2004
- R. J. Hunter: Foundation of Colloid Science, Clarendron Press, Oxford, 1993